A jelen dolgozatban szakdolgozók részére foglaltam össze a legfontosabb elméleti ismereteket diabetológiai szempontból. A dolgozat második részében a mindennapi gyakorlat szempontjait összegzem, hiszen ezt a méltán népszerű hatóanyagot egyre többen használják.
A kezdetben glükózcsökkentő tulajdonságaik miatt kifejlesztett nátrium-glükóz kotranszporter 2 (SGLT2) inhibitorok (SGLT2i) a gyógyszeres terápia sikertörténetévé váltak, amelyek szív- és érrendszeri jótékony hatásai messze túlmutatnak a vércukorszint szabályozáson.
Az elmúlt néhány évben az SGLT2-gátlókkal (elsősorban a dapagliflozinnal és az empagliflozinnal) végzett klinikai vizsgálatok lenyűgöző eredménnyel zárultak. Szignifikáns mértékben csökkentették az összes, valamint a szív- és érrendszeri (CV) halálozást bizonyos betegcsoportokban, a szívelégtelenség miatti kórházi felvételeket, a CV eseményeket és az albuminuria progresszióját, ha diabeteses, vagy nem diabeteses betegek kezeléséhez adták hozzá.
Óriási közhely és gyakorlatilag az utóbbi húsz évben minden esztendőben elsüthető volt egy cikk vagy előadás kezdő mondataként, hogy a diabetológiában a diagnosztikai paletta/a terápiás fegyvertár rohamléptékben, soha nem látott mértékben fejlődik. Annak idején, 2007-ben én is ezzel kezdtem az Orvosi Hetilapban megjelent első cikkemet, amely érdekes módon éppen a folyamatos cukormérő rendszerek helyét kereste a diabetes mellitus kezelésének ellenőrzésében. Nos, az elmúlt 16 év alatt bátran kijelenthetjük, hogy megtalálta...
A pitvarfibrilláció és 2-es típusú cukorbetegség együttes előfordulása jelentősen megemeli a stroke rizikóját, ezért ebben a beteg csoportban kiemelkedő jelentősége van a preventív célú alvadásgátló kezelésnek. Jelen vizsgálatban az apixaban és rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát hasonlítottak össze, és azt találták, hogy apixabankezelés kapcsán az ischaemiás stroke és nagy végtagi események kockázata hasonló, a jelentős vérzések rizikója pedig kisebb, mint a rivaroxabannal kezelt betegek esetében.
A hipertónia és a diabétesz együttes előfordulási aránya igen magas, ugyanis mindkét megbetegedés szerepet játszik a másik kialakulásának a patomechanizmusában.
A metabolikus szindróma számos, önmagában is jelentős cardiovascularis kockázati tényező összegsége. Ezek közül a dyslipidaemia és a szénhidrát-anyagcsere különböző zavarai mind hozzájárulhatnak a hypertonia kialakulásához. Metabolikus szindrómában a hypertonia kezelése holisztikus szemléletet igényel, mivel a vérnyomáscsökkentésen túlmenően a kísérő metabolikus rendellenességek rendezése is szükséges, a cardiovascularis rizikó minél szélesebb körű csökkentése miatt.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?